Hideg az éghajlat, ahol élnek, és nem alkalmas fémpáncél viselésére, mert alacsony hőmérsékleten a fém könnyen rátapad a húsra, így a legtöbben bőrkabátot viselnek, ami viszonylag elmaradott a felszerelésben. Fegyverekben egyetlen előnyük a kétkezes óriáskard. Abban az időben az acélgyártási technológia nem volt elég jó. Ezért a kard letalitásának növelése érdekében a pengét szélesre és vastagra kellett önteni, ami különösen alkalmas volt arra, hogy a vikingek használják alakjukat. A kar erejének előnyével ez az óriási kard akár egy harci lovat is ketté tud osztani.

A vikingek másik erős fegyvere a hadihajóik. A vikingek hajói nem nagyok, de van bennük gerinc, ami a hajó alján az orrot és a fart összekötő egész fadarab, amely fix szerepet tölthet be. Akkoriban nagyon fejlett volt, és növelhette a hajó szél- és hullámálló képességét. A viking hajó teste nagyon karcsú volt, a merülés pedig sekély, ezért gyors volt, át tudott vitorlázni az óceánon és behatolni a szárazföldi folyóba. Nagyon manőverezhető és rugalmas volt, így a Vikings mindig képes volt meglepetés támadásokat indítani a semmiből. Ezeknek a hajóknak az orrába általában sárkányfejet faragnak, ezért a viking hajót sárkányfej hajónak is nevezik, ami a vikingek jelképe.

A vikingek fő előnye a kulturális vonatkozásban rejlik. A viking kultúra harcos kultúra, amely agresszív, különösen a bátorságot hirdeti, és odafigyel a mindenki egyenlőségére, a kollektív bölcsességet hirdeti, rugalmas és változékony taktikával, ami váratlan. Ez egy kicsit olyan, mint amit ma „Farkasfalka Szellemnek” hívunk, ezért ennek a könyvnek a címe „Tengeri farkasharcosok”-nak nevezi őket. Ezzel a fajta harci erővel a vikingek akkoriban fejfájást okoztak az európai országoknak. Például Franciaország egy sor erődöt épített az északi partvidéken, amelyek mindegyike rendelkezett a jelzőtoronyhoz hasonló korai figyelmeztető rendszerrel, de az erőd halott volt, és a vikingek hajói éltek, és fel tudtak vitorlázni tetszőlegesen folyó torkolatától vontatóhajóikkal, és rajtaütéssel Franciaország belsejébe, és az erődök egyáltalán nem tudták megállítani őket. Kr.u. 845-ben Horrick dán király Rannell tábornokot küldte Párizs elfoglalására, és addig nem vonult vissza, amíg Nagy Károly unokája, Kopasz Károly nem fizetett 6,000 font ezüst váltságdíjat.